Különösebben soha nem izgatott a Távol-Kelet, de Eifert János társaságában felfedezni Balit izgalmas kalandnak ígérkezett
Így hát Kedves tanárom meghívására 2 hétig barangolhattam a távoli és különös indonéz szigeten helyi vezetők segítségével.
Történt, hogy Bali híres és tehetős festőművésze, Mario Blanco, alias Bali Dali, aki egyébként igen magas szinten fotózik is, kisvasút építés helyett művészeti alkotótábort szervezett az otthonaként is szolgáló művészrezidencián és múzeum komplexumban fotósoknak, festőművészeknek. Úgy gondolta, nem csak helyi erőket hív meg, hanem külföldi fotósokkal színesíti a csapatot és valamiért Magyarországra esett a választása, talán a szigeten élő számos magyar művész hatására. Mario meghívására Eifert János vezetésével érkezett meg a maréknyi magyar különítmény és rögtön bele is csöppentünk Bali szemkápráztatóan színes forgatagába. A táborban díszvendégekként köszöntettek minket, amit én magamra nézve kissé túlzásnak éreztem, de nem reklamáltam miatta.
Mario komolyan vette a feladatot, neki köszönhetően minden nap hajnalban, de inkább éjjel keltünk és napkeltekor már különleges helyszíneken kattintgattunk. Buja esőerdők, vízesések, vulkánok, csendes tavak, kortalan szentélyek követték egymást a programban, míg késő estéken visszaküzdöttük magunkat a szállásunkra. Nem volt reklamálás senki részéről, hiszen nem aludni jöttünk, azt otthon is lehet. Számomra a legemlékezetesebb egy helyi esküvői ceremónia volt, aminek egyik aktusát fotós lelkünk nagy örömére egy tó vízén voltak kedvesek prezentálni egymásnak és nekünk, napkeltekor, erősen párás környezetben. Tágra nyílt pupillákkal vetettük rá magunkat a rendkívüli lehetőségre, sok díjnyertes fotó született abban a néhány percben.
A tömény program alaposan megtépázta a csapatot, így az utolsó néhány napot lazábbra vették a szervezők. Ekkor már jutott időnk tengerparti pihenésre, Mario múzeumának bejárására és a szörfösök egyik paradicsomába is eljutottunk, ahol frissen beszerzett 300 mm-es teleobjektívemet tehettem próbára.
Bár Indonéziában a muszlim vallás a meghatározó, Bali lakosságának túlnyomó többsége hindu és ezt büszkén védik, felvállalják. Európai gondolkodásunknak furcsa lehet, mennyire átjárja a helyiek életét a vallás, naponta több áldozatot is bemutatnak, templomok között élnek, amiket becsületesen látogatnak is. Több ceremóniának is szemtanúi lehettünk, lenyűgözve figyeltük a résztvevők őszinte áhitatát. Nekem idehaza egészen más élményeim és benyomásaim vannak a vallással kapcsolatban, de azt hiszem, a balinézek ezt nem értenék.
A túra utolsó felvonása helyi vezetőnk és sofőrünk, Wayan egyik rokonának lakodalma volt, ahova a teljes magyar csapatot meghívták. Fura látványt nyújthattunk európai ruháinkban a díszes násznép között, mert gyorsan szereztek nekünk helyi öltözéket. Szívet melengető volt a vendégszeretet, amivel szerény anyagi körülményeik dacára is elárasztottak minket, idegeneket. Csendben el is gondolkodtam a híres magyar vendégszeretetről és az idegenekhez viszonyulásunk korrektségéről. Az esküvő egyes lépései a násznép előtt rejtve maradtak, de így is maradt látnivalónk bőven. A program kiemelkedő eseménye volt a menyasszony szemfogainak lereszelése, amivel az ember állati mivoltát igyekeztek feledtetni a friss ara szenvedései közepette, aki néhány könnycseppen túl semmilyen jelét nem adta vélhetően cudar érzéseinek. A több száz fős vendégseregben nem igazán akadt olyan, aki legalább egy kedves mosollyal ne ajándékozott volna meg, sokan beszélgetni is próbáltak velem a nyelvi nehézségek ellenére és persze a kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása a férfiak részéről ott is alapvető kötelesség, illetve minden új barátság alapja.
Kezdeti idegenkedésem alaptalan volt. Bali nagyon szerethető hely azoknak, akiknek kellemes az emberi forgatag, a szélsőségekben és árnyalatokban gazdag, vegyes helyi társadalom, a trópusi klíma és nem zavarja őket a négyzetméterenkénti 3 robogó sem.
